Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

M1: Esély

168 Óra: Mese neked
Tilos Rádió: Rehab a tortán
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Marci és egy parányi lázadó

Bizony van az úgy, hogy egy rovar is többre vágyik és egy szép napon mindent hátrahagyva útra kel, hogy megvalósítsa az álmát, még ha kilométereket kell is gyalogolnia ahhoz, hogy sikerüljön. Ilyenkor mindig akad pár kedves, tisztaszívű segítőtárs, aki a legjobbkor van ott, ahol kell.

Buda Marcika 1 éves, igazi felfedező. Semmi sem kerüli el a figyelmét, mindent közelről megvizsgál. Ha pedig számára ismeretlen állatot lát, ami akkora, hogy elfér a tenyerében, felveszi és babanyelven beszél hozzá, hogy kiderüljön kivel is van dolga.

Így volt ez tegnap is, a mi kis lázadó rovarunk szerencséjére. Marci éppen kavicsokat gyűjtött, amikor meglátta és felvette. Sosem látta még, ezért illedelmesen bemutatkozott.

–Szia, Marci vagyok, te ki vagy?
–Szia! Én csak egy verőköltő bodobács vagyok, aki nagyon elfáradt, mire ideért.
–Honnan?
–Szegedről.
–Gyalog?
–Igen, mivel nem tudok repülni.
–Akkor nem csoda, hogy elfáradtál. Miért jöttél Mindszentre?
–Hogy véghezvigyek valami igazán rendkívülit.
–Az neked nem elég, hogy ekkora utat megtettél?
–Nem. Tudod az unokatesóm azt mondta, hogy egy verőköltő bodobács a maga 1 centiméterével ne akarjon túl sokat.
–Hogyhogy?
–Szerinte már az is elég, hogy szépek vagyunk, és nem vagyunk büdösek, mint a többi poloska.
–Tényleg szép vagy!
–Tudom, de nekem ez kevés a boldogsághoz. Elhatároztam, hogy bebizonyítom, hogy egy rovar is képes lehet lenyűgöző dolgokra.
–Szívesen segítek neked kitalálni valamit, ha akarod.
–Tényleg? Köszönöm szépen!
–Á, semmiség!
–Mit csinálunk?
–Először is, ha megengeded, beteszlek egy gyufás skatulyába, és odaadlak Anyának. Ő vigyáz minden kincsre, amit a felfedezéseim során gyűjtök.
–Jó, de mondd meg neki, hogy nem kell félnie tőlem, mert én nem csípek és büdös sem vagyok.
–Ne aggódj, Anya nagyon bátor, nem fog megijedni tőled!
–Rendben.
–Nyugi, hamarosan hazamegyünk és kitalálunk valamit, amitől leesik az unokatesód álla!
–Alig várom!

Anya tényleg nem ijedt meg Marci legújabb kis barátjától, sőt, amikor kiderült, miért vitték haza, rögtön hozta is az eddig összegyűjtött zsákmányt, hátha van köztük pár használható dolog. Igazán szép gyűjtemény került a szobaszőnyegre.

–Na, nézzük, miből élünk! Van itt kavics, toboz, gesztenye, falevél, gumicukros zacskó, némi homok, gyufaszálak, üres csigaház, ceruzaelem, parafa dugó, és egy csavar.
–Mit lehet ezekből kihozni? –kérdezte a bodobács.
–Nincs semmi ötleted? –csodálkozott Marci.
–Nincs, hisz én csak egy verőköltő bodobács vagyok, nem feltaláló!
–Kicsit több önbizalmat, hisz te magad mondtad, hogy nem vagy olyan, aki kevéssel is beéri! Használd hát a fejed!
–Igaz, de nem tudom, mire jók ezek a dolgok.
–Nincs valami álmod, amit valóra váltanál?
–Ja, de! Az van. Szeretnék egyszer átkelni a Tiszán, csakhogy félek a víztől és úszni sem tudok.
–Se félned nem kell, sem pedig úsznod. Majd úszik helyetted más!
–Ki más?
–Hát, a vitorlás, mi más?
–De nincs is itt vitorlás!
–Már hogyne lenne! Itt van az, csak darabokban. Nincs más dolgunk, mint összerakni.
–Nem látom.
–Nem baj, majd mindjárt összeáll a kép, csak figyelj!

Marci kiszedte a kupacból a gyufaszálakat, a gumicukros zacskót, a parafa dugót, és a csavart.

–Ezekre lesz szükségünk.

Anya nagyon büszke volt Marcira, amiért ilyen jó ötlete támadt.

–Segíthetek? –kérdezte mosolyogva.
–Még szép! Szükségem is van rád, elvégre te vagy a legügyesebb anyuka a világon!

Bizony igaza volt Marcinak, ugyanis Anya villámgyorsan félbevágta a dugót és méretre szabta a gumicukros zacskót. Most már tényleg csak össze kellett illeszteni a részeket.

3 perccel később el is készült a vitorlás. Szuper jó lett és remekül nézett ki.

–De jó! Alig várom, hogy kipróbáljuk! –kiáltotta Marci.
–Akkor irány a fürdőkád, máris engedem a vizet! –felelte Anya.
–Ugye nem félsz? –kérdezte Marci újdonsült barátjára pillantva.
–Nehezen, de bevallom, hogy félek. –suttogta a verőköltő.
–De hát miért? Semmi bajod nem eshet, mi vigyázunk rád!
–Tudom, de mi lesz, hogyha felborul a vitorlás, én pedig a vízbe pottyanok?
–Dehogy borul fel, elvégre van tőkesúly. Tudod, a csavar az alján. Stabilan tartja! –magyarázta türelmesen Anya.
–Ja, akkor jó!
–Meglátod, remekül fogunk szórakozni! –biztatta Marci.

vitorlás

Tényleg nagyon jó mulatság volt fújni a vitorlást, és nézni, ahogy száguld a vízen. Marci nagyokat kacagott. A verőköltő bodobács olyan boldog volt, hogy még azt is elfelejtette, hogy fél a víztől és fel alá rohangált a hajón. Egy óra múlva jól el is fáradt és elaludt.

–Ideje fürdeni, Marcika, látod, a barátod is alszik már!
–Jó, akkor tegyük vissza a gyufás skatulyába!
–Majd én visszarakom, nehogy a vízbe pottyanjon, jó?
–Jó. Ugye holnap is játsszunk majd?
–Persze, elvégre gyakorolni kell, ha a kis barátod tényleg át akar kelni a Tiszán!
–Majd segítünk neki, és vigyázunk rá, jó?
–Még szép!

Bizony sikerült! A kis verőköltő bodobács 3 héttel később meghódította a Tiszát a vitorlással. Akkora szenzáció lett a dologból, hogy még a Csongrádi Hírek is megírta!

Azt nem tudni, hogy az unokatesó is hallott-e róla, de ha igen, akkor biztosan nagyon büszke volt rá, hogy van egy rokona, aki nemcsak szép, hanem bátor és híres is.