Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Repülj velem Prágába!

Kecse a németjuhász lány nagyon szeretnivaló és barátságos. Legjobban azt szereti, ha Brigivel lehet. Akkor aztán senki és semmi más nem érdekli, és elvárja, hogy szeretett gazdija is csak vele foglalkozzon, elvégre hogy nézne az ki, ha rajta kívül más is kapna ölelést és simogatást az ő jelenlétében? Brigi az övé és punktum. Amikor nincsenek együtt, akkor is csak rá tud gondolni. November 28-án éppen arról ábrándozott, milyen jó is volt a napsütésben pancsolni, amikor valaki így szólt:

Kecse fürdik

- Kecse, gyere ide!
- Ki az? Brigi nem lehet, mert ő Prágában van a többi kétlábúval.
- Gyere az ablakhoz és nézz fel!
- Na, jó, de aztán ajánlom, hogy fontos legyen! Pont a legszebb ábrándomból zökkentettél ki, bárki is vagy! - felelte Kecse, majd az ablakhoz ment.

Amikor kinézett, elállt a szava. Egy fehér nyuszi lebegett az égen piros kabátban, egy csomó lufiba kapaszkodva.

- De jó, hogy itt vagy, segíts lejönni! - kérte a nyuszi.
- Te meg ki vagy és hogy kerülsz az égbe?
- Polli vagyok, a lufi árus. Nem emlékszel?
- Ja, de! Jó sokszor láttalak már, de sosem mentünk közel hozzád, mert a Brigi attól félt, hogy megeszlek! - nevetett Kecse
- De te, ugye nem tennél olyat? - kérdezte bizonytalanul Polli.
- Nem én! Főleg, ha elmondod, hogy kerültél olyan magasra.
- Túl könnyű vagyok, és egy nagy szél felrepített. Tudod, hogy ezek héliumos lufik itt nálam. - magyarázta a nyuszi.
- Aha! Tudod mit? Ne akarj leszállni, hanem inkább vigyél el engem Prágába! - kiáltotta lelkesen Kecse.
- Hogy gondolod? Nem hiszem, hogy elbírnak téged is a lufik.

Egyszer csak feltűnt az égen egy bagoly.

- Ajaj! Ígérem, kitaláljuk, hogy juss el Prágába, de kérlek, engedj be! Nem szeretnék bagoly lakoma lenni! - kiáltotta rémülten Polli.
- Gyere, no! Nem vagyok én olyan kőszívű! - mondta kedvesen Kecse, majd kinyitotta az ablakot, hogy a nyuszi belibbenhessen rajta lufistól.

Közben a bagoly is odaért.

- Nyugi, majd én beszélek! - súgta Kecse.
- Hú, de elfáradtam az üldözésben. Nem láttad valahol az ebédemet? - kérdezte a bagoly.
- Nem én! Legalábbis ha a nyuszira gondolsz. Esetleg nincs kedved elvinni engem a hátadon Prágába? Légvonalban gyorsabb, mint négy lábon. - felelte Kecse
- Hú, hát én már öreg vagyok ehhez, de Zsuzsink biztosan vállalja az utat. Ő még fiatal. Szólok neki.
- Ő ki?- kérdezte Kecse.
- Az unokám. Ki más? - felelte a bagoly.
- Értem. És ez a ti Zsuzsitok szereti a nyuszikat? - érdeklődött Kecse
- A mi Zsuzsink minden állatot szeret, de nyulat nem eszik. Ő nagyon modern gondolkodású. Ő inkább csak rajzol. Még a saját lábára is! - mondta a bagoly. Mindjárt szólok is neki, csak hadd fújjam ki magam egy kicsit. Addig is válaszolj pár kérdésre, hogy jobban teljen az idő!
- Kérdezz csak!
- Miért mész Prágába? - kezdte a bagoly.
- Azért, mert ott van a gazdám, a Brigi és nagyon hiányzik. - felelte Kecse.
- Értem. Ez nyomós indok. Azt tudod-e, hogy Prágában nagyon sok a látnivaló?
- Én tudom! „Prága hagyományosan Európa egyik fontos kulturális központja. Több száz színházában, galériájában, kiállítótermében rendszeresek a bemutatók, kiállítások, és a város utcai kulturális élete is kiemelkedő: pantomimművészek, utcai színházak szórakoztatják az érdeklődőket.” - vágta rá Polli, aki idő közben egészen felbátorodott.
- Ejha! Ezt meg honnan tudod? - hökkent meg a bagoly.
- A Wikipédiában olvastam. - mondta szerényen a nyuszi.
- Ezzel kiérdemelted, hogy ne üldözzelek többé. Okos kis nyulacska vagy te. Most repülök és szólok Zsuzsinknak, hogy vigyen el titeket Prágába. - mondta kedvesen a bagoly, majd elrepült.
- Ejha! Akkor Pollikám te is jöhetsz Prágába! - örült Kecse. De szuper lesz! Nagyon várom, hogy odaérjünk! A sörözési szokásokról nem írnak valamit? Nem szeretnék teljesen tudatlan turistának tűnni!
- „A cseh polgárok mindennapi életéhez hozzátartozik a mindennapi, munka utáni sörözés, vagy csak „sörivás”. Úgy mondják ugyanis, csak öt korsó sör elfogyasztásától beszélhetünk sörözésről, addig az csupán sörivás. A felkapottabb sörözőkben érdemes asztalt foglalni, éppúgy, mint nálunk mondjuk egy étteremben. Szintén kicsit meglepő, de nagyon kedves kulturális eleme a prágai sörözőknek a söralátéttel (sörkeksszel) történő rendelés: amennyiben asztalfoglalás után a középen elhelyezett alátétek közül magunk elé helyezünk egyet, az azt jelenti, kérünk egy korsó sört. Amennyiben a korsónk kiürül és az alátétet nem helyezzük az üres korsó szájára, automatikusan hozza a pincér a következő kört. A fogyasztást pedig az asztalunkon elhelyezett papír cetlin jelzi: minden egyes korsó sört egy rovátka jelöl. Sajnálatos módon ez a kedves rendelési szokás az utóbbi 10-15 évben erősen visszaszorulóban van, mivel a szokást nem ismerő külföldiek körében sok félreértésre adott alkalmat.
- Ejha! De jó, hogy ilyen sokat olvasod te azt a Wikipédiát! Nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen okos vagy. Látod, a bagoly sem fog üldözni többé. - dicsérte meg Pollit Kecse.
- Hát igen. Elég unalmas lufit árulni egész nap, ezért nagyon sokat szoktam olvasni. Most már biztos, hogy volt értelme. - felelte a nyuszi.

Közben meg is érkezett Zsuzsi, a bagolylány.

- Sziasztok! Hallom, Prágába repülünk. Szívesen elviszlek titeket, de a hazaútról nektek kell gondoskodnotok. Így is velem tartotok?
- Még szép! Brigiért mindenre hajlandó vagyok! - kiáltotta Kecse.
- De, hogy jutunk majd haza? - aggódott Polli.
- Ne légy nyuszi! Minden rendben lesz, majd meglátod. Ülhetsz a fejem tetejére, a lufikat meg szélnek eresztjük, elvégre nemsokára karácsony. Hadd viduljon a nép!
- Na, nem bánom! De anyukámnak is hozzunk valamit Prágából. Akkor biztos nem lesz mérges, hogy nem adtam el a lufikat. - kérte Polli.
- Ideje indulni, szálljatok fel a hátamra! - szólt Zsuzsi.
- Repülünk! - vágta rá Kecse, azzal felkapta a nyuszit és a fejére ültette, ő maga pedig helyből a bagoly hátára ugrott.

Zsuzsi olyan gyorsan repült, hogy 10 perc sem telt belé, és Prágába értek.

- Ez ám a sebesség! - dicsérte meg Kecse.
- Igyekeztem. - szerénykedett a bagoly.
- De, ugye nem hagysz itt minket csak úgy? - aggódott a nyuszi.
- Csak úgy, nem! Leteszlek titeket valahol.
- Repüljünk még egy kicsit! Olyan jó! - kérte Kecse.
- Na, nem bánom, de, csak mert ilyen szépen kérted! - egyezett bele Zsuzsi.

Alig tettek néhány kört, amikor Kecse váratlanul elkiáltotta magát.

- Ott vannak! Látom őket!
- Biztos? - kérdezte a bagoly
- Hát persze! Igaz, hogy nem olyan éles a szemem, mint a tiéd, de 100 közül is megismerem az én kétlábú barátaimat! - mondta büszkén Kecse.

Cseh balett

- Jól van, akkor közelebb megyünk, aztán landolunk.
- Én meg bevetem telepatikus képességeimet, hátha felnéz az égre a Brigi és észrevesz. - mondta izgatottan Kecse.

Hogy, hogy nem, tényleg működött a dolog. Brigi éppen jó felé nézett.

- Te, Apu! Ne érts félre, de ott repül a Kecse egy bagoly hátán! - mondta meghökkenve.
- Hát, édes lányom, vagy te ittál túl sokat vagy én ittam keveset! - felelte Apu és egy mókás grimaszt vágott.

Ott repül a Kecse

- De tényleg! Majd mindjárt meglátod, itt fognak leszállni. - mondta határozottan Brigi.
- Jól van kislányom, majd elmúlik! - nyugtatta meg Apu.

A dolog persze úgy állt, hogy Aput kellett megnyugtatni, hogy bizony nem csal a szeme, tényleg Kecse az, és ráadásul egy nyuszi csücsül a feje búbján.

- Muszáj inni egy sört erre a nagy izgalomra!
- Van itt állatbarát söröző? - kérdezte Kecse
- Ha nincs, majd kint várunk. Addig elmegyünk ajándékot venni anyukámnak. - felelte Polli, a nyuszi.
- Hamarosan jövünk De aztán jók legyetek! - mondta kedvesen Brigi.
- Elképesztő, mire nem képes ez a kutya! - szólt Apu
- Igen! Én is meglepődtem! - helyeselt Brigi. De hogy visszük haza?
- Majd az Adri tudja. - nyugtatta meg Apu.

Amikor Brigi elmesélte a többieknek, hogy itt van a Kecse és van vele egy nyuszi is, nagyon meglepődtek.

- Szerinted a nyuszi ismeri Mamuszt? Lehet, hogy az éj leple alatt együtt röpködnek ezek ketten a lufikkal! - nevetett Levi.
- Én már semmin sem csodálkozom! - felelte Apu
- Az jó, mert akkor nem ér váratlanul, hogy Kecse és Polli angyalszárnyon utaznak majd hazáig! - kacsintott Adri.
- Látod, mondtam én, hogy az Adri megszervezi a fuvart! - mondta büszkén Apu
- Igazán szerencsések vagyunk! Itt vagyunk egy csodás helyen, nagyszerű társaságban, finom söröket iszunk. - mondta vidáman Marci.
- Még a kutya is utánunk repül, ha kell bagolyháton! - rikkantotta Brigi.
- Bizony! A szeretet sok mindenre képes, és nem is akkora közhely, hogy szárnyakat ad! - mondta kedvesen Adri.
- Legyen az bagoly, vagy angyalszárny! Tényleg jó nekünk! - mondta meghatódva Apu

Közben Kecse és Polli haza is értek.

- Köszönöm ezt a szép napot, négylábú barátom! - mondta a nyuszi.
- Szívesen máskor is, bár remélem, nem kell sokáig várni és hazajön a Brigi. Meg persze annak is örülnék, ha a Tomi főzne nekem valami finomat, elvégre ő a család szakács büszkesége.
- Ne félj! Mire felébredsz, mindenki itt lesz!

Kecse bambul

- Jó, akkor ábrándozom még egy kicsit, úgy könnyebben elalszom, te meg siess, mert anyukád már biztosan vár! - mondta Kecse és a szőnyegre heveredett.