Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

M1: Esély

168 Óra: Mese neked
Tilos Rádió: Rehab a tortán
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Eperért bármit!

Hatvanban nagyon nagy gondot fordítanak arra, hogy megőrizzék a város tisztaságát. Rendszeresen van veszélyeshulladék-gyűjtési akciónap, lomtalanítás, zöldhulladék-gyűjtés. Ha ez nem lenne elég, egy sárkány havonta egyszer ellenőrzést tart. Alapvetően békés természetű, de tekintélyt parancsoló megjelenése miatt senki nem meri megkockáztatni, hogy szemetel.

A nagy tölgy mögötti liget sokáig érintetlen terület volt, a mókusok, nyulak, madarak, vadkanok, és őzek legnagyobb örömére, ám egyszer egy turistacsoport felfedezte. Ez még nem lett volna baj, csakhogy ők nem hallottak a sárkányról, vagy csak nem hitték, hogy létezik, és különben is úgy gondolták, hogy nekik mindent szabad, ezért naphosszat fényképeztek, hangoskodtak, dorbézoltak, hatalmas szemétdombot hagyva maguk után. Pont az ellenőrzés előtti napon. Amikor az állatok meglátták, mi lett a ligettel, teljesen kétségbeestek.

–Mihez kezdjünk most? –sopánkodtak az őzek.
–Nem tudom, de ennek nem lesz jó vége. Mindjárt itt a vihar! –károgta a varjú.
–Egyáltalán nem mondtak esőt mára, úgyhogy ne keltsd itt a pánikot még jobban! –mondta mérgesen egy mókus.

–Jó, de aztán ne mondjátok, hogy nem szóltam! –duzzogott a varjú, majd elrepült.

3 perccel később megérkezett a sárkány. Amikor meglátta, milyen katasztrofális a helyzet, nagyon mérges lett.

–Mi ez a disznóól? Ha 2 órán belül nem lesz rend, akkora tüzet okádok, hogy az összes szemét eltűnik, de azt nem garantálom, hogy közben senkinek nem esik baja! –harsogta.
–Nem mi tehetünk róla! Az emberek csinálták!­ –szólt halkan egy őzgida.
–Engem nem érdekel, mi csinálta. Rendet akarok, de gyorsan!
–Ajaj! Ennek fele se tréfa! Most mit csináljunk? –sopánkodott egy vadkan.
–Szedjétek össze a szemetet! Mi mást?
–Jól jönne pár segítő kéz, vagy valami varázslat! –trillázta a sövénysármány.
–Én tudom, hogy kik értenek a legjobban a hulladékgyűjtéshez. –szólalt meg egy nyuszi.
–Na, kik? –kérdezte kételkedve a sárkány.
–Csilla néni kiscsibéi!
–Kicsodák?
–A Boldogi Berecz Antal Általános Iskola 4.a. osztályos tanulói.
–Gyerekek?
–Igen.
–Hány évesek?
–10.
–És hol vannak?
–Hát Boldogon! Boldog község Heves megye Hatvani járásában, a Zagyva és a Galga folyók között, Hatvantól 9 kilométerre helyezkedik el. –magyarázta a nyuszi.
–Na, idehallgass, te ugráló enciklopédia! Ha ilyen okos vagy, akkor menj, és hívd ide őket!
–Sokkal egyszerűbb lenne, ha te mennél el értük, elvégre te tudsz repülni.
–Én biztos, hogy nem megyek innen sehová!
–És ha hozok neked epret? –alkudozott a nyuszi.
–Csak akkor érdekel, ha magyar.
–Persze hogy magyar. Saját termés. Nagyon finom!
–Akkor lehet róla szó! Mégis hány gyereket kell elhoznom?
–Tizenötöt, és nyilván Csilla néni is velük jön.
–Ez jó sok eperbe fog neked kerülni. Ha elmondod fejből az osztálynévsort, akkor idehozom őket, sőt te is jöhetsz velem!

A nyuszi vett egy nagy levegőt, háromszor megvakarta a bal fülét, hogy jobban tudjon koncentrálni, aztán felsorolta a neveket.

–Bódi Virág, Fehér Virág, Görög Sára, Jakab Vendel, Kalmár Amanda, Kurják Magor, Medveczki Vanda, Nagy Cintia Tímea, Rajos Zsófia, Rohács Levente, Szabó Bence, Szénási Alexandra Virág, Varga Csenge, Vitay Csanád, Zsiros Bence.
–Biztos, hogy nem hagytál ki senkit?
–Nem mernék én olyat tenni!
–Jó, hiszek neked! Pattanj a hátamra, aztán indulunk! –mondta a sárkány, és leguggolt, hogy a nyuszi könnyen a hátára ülhessen.
–Vigyázzatok magatokra! –kiáltották a mókusok
–Siessetek vissza! –tette hozzá a sövénysármány.

A nyuszi, bár félt egy kicsit a sárkánytól, úgy gondolta jó ötlet, ha beszélgetést kezdeményez.

–Figyelj csak! Te tényleg felgyújtod a ligetet, ha nem sikerül összeszedni az összes szemetet?
–Dehogyis! Csak azért mondtam, hogy megijedjetek és használjátok az agyatokat! Senkinek se jó, ha mindent elborít a szemét.
–Igazad van, sőt azt is elismerem, hogy nagyon meggyőző tudsz lenni!
–Ez így van rendjén. Képzeld, mi lenne, ha nem lenne tekintélyem. Kitörne a káosz.
–Ebben van valami.
–Te ismered személyesen is ezeket a 4.a osztályos tanulókat, akikhez megyünk?
–Nem, de Csilla nénit igen. Egyszer megsérült a lábam, ő hazavitt és ápolt. Közben nagyon sokat mesélt nekem a gyerekekről.
–Komolyan? És miket?
–Csak jókat. Nagyon sokfélék és mindegyikükben van valami különleges. Van köztük csendes, beszédes, huncut, kreatív, segítőkész, udvarias, szeleburdi, céltudatos, irányító típus, szerény, fürge, kötelességtudó, olyan, aki szereti a kihívásokat, versenyhelyzeteket.
–Jól hangzik. Akkor biztos nem lesz nehéz együttműködni velük.
–Hamarosan kiderül, ugyanis megérkeztünk. Az a szép sárga épület az iskola.
–Tényleg szép. Kíváncsi vagyok, milyen belülről.
–Figyelj csak! Szerintem jobb, ha előbb én beszélek Csilla nénivel.
–Miért, talán olyan rémisztő vagyok?
–Nem én mondtam!
–Jó, nem bánom, menj előre, de tudd, hogy nem szép dolog előítéletesnek lenni! A zord külső igenis érzékeny szívet takar!
–Nem akartalak megbántani, de lásd be, hogy szokatlan lenne, ha berepülnél az ablakon!
–Sok a szöveg ugribugri!
–Jó, megyek már!

Csilla néni és a gyerekek éppen az osztálykirándulást tervezgették, amikor a nyuszi beugrott a nyitott ablakon.

–Bocsánat a zavarásért! Azért jöttem, hogy elvigyelek titeket Hatvanba, a nagy tölgyfa mögötti ligetbe!
–Szia, nyuszi! Szívesen elmegyünk veled, de mégis hogy gondoltad, hogy elviszel minket? –kérdezte kedvesen Csilla néni.
–Jó, igaz, nem bírnálak el titeket, ezért jöttem a sárkánnyal.
–Papírsárkánnyal?
–Ő aztán minden, csak nem papír. Nagyon is igazi!
–Ez most komoly? Igazi sárkányon fogunk utazni? –örültek a fiúk.
–Igen! Akkora háta van, hogy mindannyian kényelmesen elférünk rajta. Persze, csak ha Csilla néni is beleegyezik.
–Menjünk Csilla néni! Megígérjük, hogy jók leszünk! –kérlelték a gyerekek.
–Hát, ami azt illeti elég szokatlan kérés, és nem biztos, hogy veszélytelen. Ha meg tudsz győzni, miért menjünk veletek, akkor lehet róla szó! –mosolygott Csilla néni.
–Az az igazság. hogy irtó nagy ott a felfordulás. Elkélne pár segítő kéz. Tudom, hogy nagy kérés, hogy segítsetek kitakarítani, elvégre nem ti dobáltátok szét azt a rengeteg mindent, de hallottam, hogy ti nagyon jó csapat vagytok. A segítségetekkel biztosan hamar eltűnne az a sok szemét. –magyarázta a nyuszi.
–Jó, nem bánom, segítünk! –egyezett bele Csilla néni.

A lányok kicsit megijedtek, amikor meglátták a sárkányt, de hamar elszállt az aggodalmuk, elvégre, ha egy nyuszi fel mert ülni a hátára, biztos nem veszélyes. És persze abban is biztosak voltak, ha Csilla néni velük van, biztonságban vannak.

19 km igazán nem nagy távolság, főleg ha egy sárkány hátán utazik az ember, ezért nagyon hamar a nagy tölgy mögötti ligetbe értek. Amikor a gyerekek meglátták, mekkora szemétdombot kell felszámolniuk, nagyon meglepődtek.

–Csak semmi pánik! Csapatokat alkotunk. Minden csapat különböző típusú szemetet gyűjt. Meglátjátok, hamar végzünk! –mondta kedvesen Csilla néni.

Amíg a csapatok szerveződtek, a sárkány elrepült és hozott egy csomó zsákot és kesztyűt. Nagyon gondosan odafigyelt. A lányok rózsaszínt, a fiúk kéket kaptak.

Egyes csapat: Bódi Virág, Fehér Virág, Görög Sára, Jakab Vendel, Kalmár Amanda. Tiétek a pet palack, kupak és minden műanyag!

Kettes csapat: Kurják Magor, Medveczki Vanda, Nagy Cintia Tímea, Rajos Zsófia, Rohács Levente. Ti gyűjtitek a papír hulladékot!

Hármas csapat: Szabó Bence, Szénási Alexandra Virág, Varga Csenge, Vitay Csanád, Zsiros Bence. Ti gyűjtsétek az elemeket! Ahogy látom, van itt bőven. Az üvegeket majd én összeszedem, nehogy elvágjátok a kezeteket!

Csilla néninek hála, a A Boldogi Berecz Antal Általános Iskola 4.a. osztályos tanulói nagyon összetartó és szeretetteljes közösséget alkottak, ezért senki sem duzzogott, hogy szívesebben lenne egy másik csapatban vagy papír helyett műanyagot gyűjtene inkább. Mindenki tette a dolgát szorgosan.

A sárkány egészen meghatódott, ahogy figyelte őket. Nagyon hálás volt a segítségért, ezért elhatározta, hogy amint végeztek a munkával, megmutatja nekik a várost sárkánynézetből.

A gyerekeknek annyira tetszett a kirándulás, hogy alig akartak hazamenni, ám tudták, ideje búcsúzni.

–Köszönjük szépen ezt a csodás és izgalmas napot!
–Én pedig köszönöm a segítségeteket! Nélkületek egy hétig is eltartott volna, mire újra rend és tisztaság lesz a ligetben.
–Szóra sem érdemes, sőt, máskor is számíthatsz ránk, mert bár már felső tagozatosok leszünk és ez még több tanulással jár majd, a barátainkra mindig van időnk.

A sárkány teljesen elérzékenyült. Arra gondolt, milyen kár, hogy ő nem olyan okos, mint ezek a gyerekek.

–Ha gondolod, nagyon szívesen foglalkozom veled!­ –mondta kedvesen Csilla néni, mintha csak kitalálta volna a sárkány gondolatait.
–Nahát, tényleg megtennéd?
–Persze! A lényeg, hogy szorgalmas legyél!
–Majd igyekszem. Tudod, eperrel igazán motiválható vagyok. Ó, tényleg, megyek is és behajtom a nyuszin, amit ígért. –mondta vidáman a sárkány, majd elrepült.