Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Attila tortája

Attila 13 éves. Nagyon okos, érdeklődő fiú. Szeret horgászi a nagypapájával, nagyon jó matekból, és még zongorázik is. Igazán sokoldalú és szorgalmas.

Szombaton is órákig gyakorolt, azután elment sétálni. Alig pár lépésnyire megpillantott egy zebrát.

Zekő a zebra

Mivel kíváncsi természetű, rögtön oda is ment hozzá, és megszólította.

- Szia, Attila vagyok. Hát, te hogy kerülsz ide?
- Az úgy volt, hogy elindultam sétálni, közben nagyon elgondolkodtam, aztán meghallottam a zenét, és csak úgy vittek a lábaim a muzsika irányába, végül itt kötöttem ki. - felelte a zebra
- Ezek szerint tetszett, ahogy játszottam? Pedig most nem is adtam bele mindent. - felelte Attila
- Igen, nagyon! Megnézhetem a hangszered? - lelkesedett a zebra
- Persze, de csak óvatosan! Majd adok vizet is, gondolom szomjas vagy. Azt olvastam, hogy a zebrák nem mennek messzire a víztől, mert nagyon szeretik. - mesélte Attila
- Ez így van. Ami azt illeti, tényleg szomjas vagyok. Úgy elbambultam, hogy még a vizet is elfelejtettem.
- Megértelek. Én is szoktam elmélkedni az élet nagy dolgain. - mondta Attila
- Tényleg? Például miken. - érdeklődött a zebra
- Valójában engem majdnem minden érdekel, sok mindenen szoktam gondolkodni, de olyan is van, hogy csak úgy ábrándozom. - magyarázta Attila
- Jaj, de udvariatlan vagyok! Még be sem mutatkoztam. Zekő vagyok! - kiáltotta a zebra
- Nem valami gyakori név ez a Zekő. Meg tudod mondani, hogy honnan ered? - érdeklődött Attila
- Annyit tudok, hogy az apukám testvére adta nekem ezt a nevet, mert szerinte illik rám. Márpedig, ha ő mondja, akkor biztos úgy van. Ő nagyon okos. Ha nagy leszek, olyan szeretnék lenni, mint ő. - mesélte lelkesen a zebra
- De jó! Az én apukám testvére, a Tamás is nagyon okos. Sok mindent tud. Nagyon szeretem őt. - felelte Attila
- Akkor ez is közös bennünk. - örült Zekő
- Akarod, hogy kiderítsük, mit jelent a neved? - kérdezte Attila
- Persze! De hogyan? - csodálkozott a zebra
- Egyszerűen csak rákeresünk az interneten. Beírjuk a keresőbe, hogy „Zekő”, és máris meglesz. - mondta kedvesen Attila
- Ha te mondod, én elhiszem! - vágta rá a zebra, mert fogalma sem volt róla, hogy mi az az internet, de abban biztos volt, hogy Attila megtalálja, amit keres.
- Meg is van. „A Zekő régi magyar személynév, talán a szökik igéből ered, és a jelentése ugró, szökellő, táncoló vagy a szó későbbi jelentése szerint menekülő, bujdosó.” - olvasta fel Attila
- Igaza volt a nagybátyámnak! Tényleg illik rám ez a név. Szoktam néha ugrabugrálni, meg táncolni, ha nagyon örülök. - lelkesedett Zekő.
- Az vicces lehet. Minek szoktál úgy örülni? - kérdezte Attila
- Például annak, ha nagyon jól sikerül egy torta, amit alkottam. - felelte a zebra
- Hogyhogy? Te értesz az ilyesmihez? - ámult Attila
- Igen. Egész jó dolgokat tudok, fűből és mindenféle színes virágból. Csak az arányokat nem tudom egyedül, hogy miből mennyi kell. Nem vagyok valami jó matekos, ezért anyukám szokta kimérni helyettem. Mindig mondja, hogy ideje lenne már megtanulnom számolni, meg a mértékegységeket is, mert ha sokra akarom vinni az életben, akkor muszáj. - mesélte Zekő
- Bizony, igaza van anyukádnak. Nem nehéz a matek, én szívesen korrepetállak. Nekem nagyon jól megy. - felelte Attila
- Tényleg megtennéd? Ez csodálatos! - örült a zebra.
- Persze, hogy megteszem. Csak annyit kérek, hogy amikor tanítalak, akkor ne nagyon ábrándozz. Minél előbb megtanuljuk a leckét, annál hamarabb játszhatunk. - magyarázta Attila
- Jó, majd igyekszem. Sok türelem kell ám hozzám, de tudom, hogy benned bízhatok. Anyukám nagyon büszke lesz majd rám, hogy tudok számolni, és már nem kell helyettem méricskélnie. - lelkesedett Zekő
- Bizony úgy lesz, de ahhoz még nagyon sokat kell tanulni. Olyan ez, mint a zongorázás. Gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni. - mondta kedvesen Attila
- Zongorának hívják a hangszered? - kérdezte Zekő
- Igen. Mindjárt meg is mutatom. Egy kicsit hasonlít rád, majd meglátod! - nevetett Attila
- Nahát! Fekete-fehér, akárcsak én! - örült a zebra
- Sejtettem, hogy tetszeni fog.
- Tudod mit? Amikor jövök az első matek órára, hozok neked egy tortát. Azt nem ígérem, hogy én mérem ki az arányokat, de finom lesz, az tuti. - mondta Zekő
- Ez nagyon kedves tőled! Annyit kérhetek, hogy ne fűből csináld? Szeretném megenni, és bevallom, nem szívesen ennék rétet. Ne vedd sértésnek.
- Dehogyis! Tudod mit? Keresd meg a keresőddel, hogy milyet szeretnél, és én olyat készítek neked. - mondta lelkesen Zekő
- Szuper! Akkor zongora tortát keresek! - örült Attila
- Nagyon jó ötlet! Receptet is keress hozzá. Anyukám nem ismeri a lehetetlent. Bármit be tud szerezni. - mondta büszkén Zekő
- Meg is van! Ehhez mit szólsz? Meg tudod csinálni?

zongora torta

- Nagyon szép! Persze, hogy meg tudom csinálni. Nem lesz egyszerű, de szeretem a kihívásokat!

Attila kinyomtatta a képet és a receptet, majd így szólt:

- Köszönöm szépen ezt a csodás délutánt! Örülök, hogy ide vonzott a zeném és megismerkedtünk. Várlak 7 nap múlva, az első matek órán. Most pedig futás haza.

- Én is köszönöm! Ha hazaértem, el is mondom anyukámnak, hogy mit jelent a nevem. Biztosan örülni fog. Akkor, viszlát, 7 nap múlva. Majd hozom a tortát! - kiáltotta Zekő és olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak a lába bírta. Boldogabb volt, mint valaha.