Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Egy mesés élet kezdete

Úgy hallottam, hogy akiknek együtt kell lenniük, azok mindenképpen megtalálják az egymáshoz vezető utat. Nem számít, mennyi időbe, csodába vagy kacskaringóba kerül. Az is előfordul, hogy az emberek nem látják rögtön, ki az, aki nekik született. Ilyenkor nem árt egy kis segítség, akárkitől jön is.
Szőrös, a macska nagyon jól tudta ezt, épp ezért egy szép napon elcsent egy bögrét Zoli asztaláról és elszelelt vele. Úgy tett, mintha nem macska lenne és hagyta magát elkapni.

- Megvagy, te rosszaság! Minek neked ez a bögre és mondd csak, hová mész te minden este? - kérdezte Zoli.
- Lilafehérvárra.
- Az hol van?
- Nem messze.
- Mit csinálsz ott?
- Meglátogatom a barátnőmet, Kárment.
- Ő is macska?
- Nem. Ő sárkány.
- Tényleg?
- Igen. Méghozzá világoskék.
- Hogyhogy nem félsz tőle? - csodálkozott Zoli.
- Amikor először hallottam ásítani, akkor megijedtem, kábé 5 métert ugrottam, de azt mondta, hogy nem bánt, csak álmos. - mesélte Szőrös.
- Egyedül lakik?
- Igen, de van vele egy lány, aki vigyáz rá. Minden este mesél neki, és vele marad, amíg el nem alszik.
- Szép ez a lány?
- Igen, nagyon. Akár egy tündér! És legalább olyan kedves is. Mindig megengedi, hogy az ölébe üljek, amíg mesét olvas! - áradozott Szőrös.
- Egyre jobban érdekel ez a Lilafehérvár. Veled mehetek?
- Csak ha kapok egy tonhalkonzervet!
- Te aztán le sem tagadhatnád, hogy macska vagy! - nevetett Zoli.
- Amíg szervírozod a lakomám, elárulom, hogy Kármen csupán akkora, mint egy 4 éves embergyerek. Egyáltalán nem veszélyes.
- Amúgy sem féltem volna, hisz kedvelem az efféle lényeket.
- Persze, de azért élőben egész más, mint filmben. Főleg, ha ásít! - magyarázta Szőrös.
- Majd kiderül. Edd a tonhalat, aztán indulás Lilafehérvárra!

Tényleg nem kellett messzire menniük, csupán Újpestig.

- Miféle Lilafehérvárról meséltél te kópé? - csodálkozott Zoli.
- Itt van a piacnál, ahol azok a műanyag gyerekházak. Csak gyere utánam. - biztatta a macska.

A második kis házikó helyén ott állt egy vár, még hozzá lila-fehér színű.

- Ejha! Hogyhogy én eddig sosem láttam? - hökkent meg Zoli.
- Ne vedd a szívedre. A legtöbb ember sosem láthatja. Csak az olyan nemes lelkűek, mint amilyen te vagy! - hízelgett Szőrős.
- Kéne még tonhal, mi? - nevetett Zoli.
- Persze, de most bekopogok. - nevetett Szőrös.

Amikor Kármen kinyitotta a kaput, nagyon meglepődött, hogy a barátja nincs egyedül, de cseppet sem félt, ehelyett így szólt:

- Szia, Kármen vagyok. Kérsz egy hagymát?
- Hagymát? Persze! Imádom! Egyébként Zoli vagyok.
- Nagyon örülök, Zoli, kerülj beljebb! - felelte kedvesen a világoskék sárkány.

Csodaszép volt a vára. Nemcsak rengeteg könyv és játék volt ott, hanem színházterem, focipálya, műjégpálya, mindenféle hangszer, sőt még külön hangstúdió is.

- Ez aztán a rezidencia! - dicsérte meg Zoli.
- Örülök, hogy tetszik, érezd magad otthon! - felelte Kármen.
- Hol van az Anna? - érdeklődött Szőrös.
- A konyhában. Éppen halrudakat süt.
- Ha nem bánjátok, megkeresem. Merre találom a konyhát? - kérdezte Zoli.
- Balra a második ajtó. - felelte Kármen.

Amikor Zoli meglátta Annát, nem akart hinni a szemének! Régóta ismerték már egymást, de sosem látta még őt olyan szépnek, mint most. Tényleg olyan gyönyörű volt, mint egy tündér.

- Szia, Anna! Örülök, hogy újra látlak! - mondta kedvesen.
- Én is. Gyere, ülj le, mindjárt kész a vacsora! Megyek, szólok a gyerekeknek.

Vacsora után Kármen így szólt:

- Anna, bábozd el nekünk azt a tanyásat!
- Minden nap ez megy! - hőbörgött a Szőrös.
- Tanya csak egy van! - vágta rá Zoli.
- Gitározol hozzá nekik? Hátha úgy a macsek se unja majd annyira. - kérte Anna.
- Persze! - mosolygott Zoli.

Amikor a sárkány és a macska végre elaludt, Anna és Zoli a várban maradtak és egész éjjel beszélgettek.

Attól kezdve mindennap találkoztak. Mindketten úgy érezték, helyreállt a világ rendje.

2015. május 16-án hét országra szóló lakodalmat csaptak.
Hogy Lilafehérvárra költöztek-e? Kérdezzétek meg Kárment, ha megtaláljátok!