Cikkek, rádió és tv-műsorok Koncz Erikával:

Tilos Rádió: Rehab a tortán
hvg.hu: Legalább a mesék legyenek jók
TV2 Napló: Oroszlánszívű Benedek meséje

Nyuszi Úr furcsa álma

Mindenki álmodik, csak nem mindenki emlékszik az álmára. Hogy Nyuszi Úr emlékezett -e rá, hogy mit álmodott, és mire volt jó az álma? Ebből a meséből kiderül.

Először is, ha netán akadna bárki is, aki nem tudná, ki is az a Nyuszi Úr, a kedvéért elmondom, hogy nem más, mint a 6 éves Amina legeslegjobb barátja. Ők ketten szinte mindig együtt vannak. Amináról is mondjak ezt-azt? Szívesen! Nagyszerű lány, aki imád táncolni, tornázni, és ügyesen rajzol. Emellett nagyon okos is. Angolul és magyarul is szólhatsz hozzá, mert mindkét nyelvben otthonosan mozog.
Pontosan tudta ezt a furfangos Buboréka, ezért választotta Nyuszi Urat, ezért az ő álmában szerepelt. Na, de kezdjük az elején.
Szombat reggel, még mielőtt Amina azt mondhatta volna, „jó reggelt”, Nyuszi Úr megelőzte.
- Nagyon furcsát álmodtam. - kezdte
- Azt tudom, hisz folyton forgolódtál. - felelte Amina
- Jaj, remélem nem zavart nagyon, de tudod, néha olyan nehéz elkülöníteni az álmot a valóságtól. Néha olyan élethű, amit álmodunk vagy képzelünk, hogy nehéz eldönteni, mi is történt valójában. - szabadkozott Nyuszi Úr
- Ne mentegetőzz, én aztán megértelek. Mit álmodtál?
- Hát, az úgy volt, hogy jött a buborék lány, aki Buborékának nevezte magát, aztán valahogy táncra perdült és azt mondta, hogy kövessem, és ő majd elvezet a lótuszvirághoz, és onnan már tudni fogjuk, mi a dolgunk. - mesélte Nyuszi Úr.
- Hú, de titokzatos! Imádom a rejtélyeket. Más nem volt az álmodban? - kérdezte izgatottan Amina
- Nem! Azért is forgolódtam annyit. Egyszerűen nem hagy nyugodni a dolog! - sopánkodott Nyuszi Úr
- Én is szeretnék a végére járni, szóval irány a fürdőszoba, csak előbb hozok egy szívószálat. Arra szükségünk lesz.
Kis idő múlva el is készült a samponhabos víz. Nem volt más teendő, mint buborékot fújni bele a szívószál segítségével. Amina csak fújta és fújta, míg a sok buborék közül kivált egy és felemelkedett.
- Ott van! - kiáltotta Nyuszi Úr
- Látom, de ne olyan hangosan, nehogy a hangrezgéstől kipukkadjon itt nekünk. - felelte Amina
- Ja, tényleg. Egyszer láttam egy mesében, hogy valaki olyan magas hangon énekelt, hogy kidurrantott a hangjával egy madarat. - nevetett a nyuszi
- Miket nem mondasz! Inkább találjuk ki, hogy vegyük rá Buborékát, hogy szóba álljon velünk. Különben sosem tudjuk meg, hol a lótuszvirág és mit kell tennünk. Sztorizni ráérünk később. - dorgálta meg Amina
- Igazad van, mint mindig. - helyeselt Nyuszi Úr
Ez után olyan meghökkentő dolog történt, hogy elmondani is alig merem. Képzeljétek Buboréka az egyik fogkefére szállt, és mozgásba lendítette! Láttatok ti már táncoló fogkefét fényes nappal? Döbbenetes volt és egyben lenyűgöző is
- Hű a mindenit! Ha ezt az oviban elmesélem! - kiáltotta Amina
- Megyek és beteszek valami jó zenét és ropjuk együtt! - vágta rá Nyuszi Úr
Amikor a fogkefe meghallotta a zenét, így szólt: One, two, one, two, three, four! - majd a szoba felé vette az irányt.
- Repül a fogkefém, angolul beszél, és a zenét is imádja. Ez biztosan okkal történik. Jó lesz, ha szemmel tartom! - gondolta Amina és egy percre sem tévesztette szem elől Buborékát, és a táncos kedvű fogkefén.
Szerencse, hogy ilyen gondos és kíváncsi lány Amina, mert így hamar észre is vette a lótuszvirágot a párnája sarkán.
- Zene állj! - kiáltotta, mire Nyuszi Úr kikapcsolta a cd lejátszót.
- Nézd, ott a lótuszvirág! A párnámon!
- Tényleg! Nézzük meg közelebbről! - javasolta Nyuszi Úr, és az ágy felé szaladt.
- Rám itt már semmi szükség. - felelte Buboréka és a fogkefével együtt visszaszállt a fürdőszobába.
E közben a lótuszvirág felől keserves sírás hallatszott.
- Vajon miért sír? Talán túl nagy sebbel - lobbal jöttünk, és megrémítettük? - kérdezte Amina
- Nem tudom. Kérdezzük meg tőle! - javasolta Nyuszi Úr
- Hahó, lótuszvirág! Ne sírj, mi nem bántunk. - kezdte Amina
- Na, légyszi! - mondta Nyuszi Úr és a fülével megsimította a lótuszvirág szirmát, mire az nagyon lassan kinyílt.
Lótuszvirág Kis vártatva az is kiderült, hogy igazából nem is a virág sírt, hanem a benne rejtőző parányi kislány.
Amikor úgy érezte, hogy nincs mitől tartania, óvatosan előbújt a szirmok közül. Olyan pici és szép volt, akár egy tündér. Sőt, szerintem tündér volt.
- Szia, te szépséges kislányka. Ne sírj, tőlünk nem kell félned. - üdvözölte kedvesen Amina
- Szia, Amina. Tudom, nem is azért sírtam, hanem azért, mert olyan két ballábas vagyok. - szipogott a kislány
- Nahát! te tudod a nevem? - örült Amina
- Persze, téged minden tündér, angyal és más különleges lény ismer. Pontosan azért Nyuszi Úr álmába léptünk be, hogy ő általa találkozhassak veled. Egyébként Réka vagyok. Úgy, mint a buboréklány, csak buborék nélkül.
- Szóval itt minden mindennel összefügg nem bubo Réka. - nevetett Nyuszi Úr
- Igen, és azért jöttem el hozzátok, hogy Amina segítségét kérjem. Holnap este bál lesz nálunk és nagyon szeretnék elmenni, de tudjátok, olyan ügyetlen vagyok. Folyton összeakadnak a lábaim, fogalmam sincs, melyik lábbal mikor kell lépni. A tánc olyan bonyolult. - sopánkodott Réka
- Ugyan! Majd én megtanítalak, csak csináld pontosan azt, amit mondok. - mondta lelkesen Amina
- One step left and one step right.
- Hát ez az! A tánctanárom is mindig ezzel jött és fogalmam sincs, hogy mit jelent ez.
- Valami olyasmit, hogy egyet balra és egyet jobbra. - mondta Nyuszi Úr
- De én azt is összekeverem, melyik a bal, meg a jobb. Reménytelen eset vagyok. - bosszankodott Réka
- Várj, majd lerajzolom. Meglátod, milyen egyszerű. - mondta Amina és rajzolt 2 pálcikaembert. Egyik jobbra lépett, másik balra
- Már értem! Akkor meg is próbálom! - lelkesedett Réka, de sajna nem hitt eléggé magában, ezért kis híján hasra esett, ám ekkor mindenki meglepetésére, életre kelt a két pálcikaember, és megfogta Réka kezét
- A mindenségit! Amina! Te aztán nem vagy semmi! - rikkantotta Nyuszi Úr
- Most már aztán pofonegyszerű dolgunk lesz. Én mutatom a lépéseket, a pálcikaemberkék vezetnek, megy minden a maga útján. - örvendezett Amina
Annyira belejöttek a táncba, hogy észre sem vették, hogy leszállt az este.
- Lassan ideje mennem. Mindent nagyon köszönök. - mondta Réka
- Szívesen! De hogy mész haza? - kérdezte Amina
- Ahogy jöttem. Nyuszi Úr álmának útján. - mosolygott a kislány
- Szerinted menni fog a tánc a bálban? - kérdezte Amina
- Biztos vagyok benne, hisz mindenre emlékszem, amit tanítottál, és velem lesz a két pálcikaember is. Még egyszer nagyon köszönöm!
- Szívesen! Nyuszi Úr, te pedig álmodj szépeket, hogy Réka rendben hazaérjen és ő legyen a bál sztárja. Számítok rád! - mondta Amina
- Bízhatsz bennem, mint mindig! - vágta rá Nyuszi Úr és jó nagyot ásított, majd hamarosan mély álomba merült.